Gőzerővel építik a La Traviata díszletét

Faipari mérnökként végzett Tóth Kázmér 1991-ben Sopronban, majd egy évvel később megalapította Tápén saját cégét, a Scabello Bt.-t, amely kezdetben egyedi bútorok tervezésére és gyártására specia­lizálódott. 1993-ban kérte fel először a Szegedi Szabadtéri Játékok az Aida előadás faszerkezeteinek a legyártására. Gyorsan kiderült, hogy a díszletkészítés igencsak speciális terület, így rövid időn belül festő-, szobrász-, lakatos- és kárpitosműhellyel is bővült a tápéi telephely, amelyek révén már egy-egy produkció teljes díszletét le tudták gyártani. 

A Szegedi Nemzeti Színház és a Szabadtéri Játékok állandó partnerévé vált a cég, majd 2003-ban a Madách Színház kérte fel Tóth Kázmért Az Operaház fantomja című produkció Kentaur által tervezett díszletének megalkotására. 

 Az kinyitott minden ajtót, rájöttek, hogy nincs is olyan messze a fővárostól Szeged. Az Operettszínháznak, a Magyar Állami Operaháznak, a Nemzeti Színháznak, a Madách Színháznak, valamint Soprontól Nyíregyházáig, a vidéki színházaknak is dolgozunk. Külföldön készítettünk már díszletet Szentpétervárra, Pá­­rizsba, Prágába, Bécsbe, New Yorkba 

– részletezte a cégvezető. 

Szakértő csapat 

A telephelyen immár lézervágó, vákuumprés és több 3D nyomtató is segíti az alkotófolyamatokat, ám Tóth Kázmér kiemelte, az élő, kétkezi munkát nem lehet gépekkel helyettesíteni. 

 A díszletbe életet kell le­helni, arra pedig csak az ember képes, egy gép nem 

– szögezte le. 

Sikerük titkát munkatársai szaktudásában és elkötelezettségében határozta meg. 

 Minden dolgozó a saját szakmájának kivételes képviselője. Mivel nincs színházi díszletgyártás képzés hazánkban, így az asztalosok, lakatosok, festők, kárpitosok, szobrászok a saját tudásukat fejlesztették tovább, hogy a különleges elvárásoknak megfeleljenek. Ráadásul ezek az elvárások minden produkció­nál változnak, így az önképzésük tulajdonképpen soha nem ér véget 

– hangsúlyozta Tóth Kázmér, aki hosszú évtizedek óta immár maga is tervez díszleteket. 

Nevéhez fűződik például a Szabadtéri Játékokon a Magyar Nemzeti Táncegyüttes által 2008-ban bemutatott Benyovszky produkció gigantikus, 24 méter hosszú hajója, és az ugyancsak Zsuráfszky Zoltán által rendezett Dózsa és Drakula utolsó tánca produkciók, vagy Juronics Tamás két rendezése, a Szegedi Kortárs Balett Credo előadásának és a Thália Színház Egy csók és más semmi produkciójának a díszlete. De Tápén készült a Marica grófnő című operett emlékezetes, óriási hegedűje és körömcipője, valamint a Nabucco opera négy emelet magas lépcsője is. 

 A monumentális díszleteknek az a nagy előnye, hogy rendszerint nagy sikert eredményeznek. A Vidnyánszky Attila által rendezett Az ember tragédiájában a hatalmas pergamenről például egy vitorlás barátom nem hitte el, hogy nem fogja elfújni a szél. Szerinte a lehetetlenre vállalkoztunk, de a szakértő csapatmunkával végül csak megoldottuk 

– mondta Tóth Kázmér. 

Golfkocsi és raschel zsák 

Idén a Szabadtéri Játékok két produkciójának díszletét tervezte és alkotta meg. A Ma­­gyar Nemzeti Táncegyüttessel ezúttal a Szabadság, szerelem! – Petőfi, a vitéz című tánc-szín-játékban is közösen dolgoztak. 

 Azért különösen kedvesek a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel közös munkák számomra, mert azokat a produkciókat viszik tovább, máshol is bemutatják. Az első pillanattól kezdve nagy bizalmat kaptam Zsuráfszky Zoltán művészeti igazgatótól és feleségétől, Zs. Vincze Zsuzsától. Mikor megkaptam a Szabadság, szerelem! szövegkönyvét, azonnal egy varázsdoboz képe ugrott be, amelynek minden oldala más-más helyszínt rejt 

– részletezte a díszlettervező. Az előadásban fá­­ból munkált lovak és ökrök is fel-felbukkantak, amelyek egy életnagyságú szekeret vontattak a színpadon.

Elmondta, a szekeret egy, a nézők szeme elől gondosan elrejtett golfkocsi köré építették, úgy irányították. 

Csapatával immár gőzerővel dolgozik a Juronics Tamás által rendezett La Traviata opera díszletein, amelyet július 29-én és 30-án láthat a Dóm tér közönsége. A látványvilág ezúttal is monumentális lesz. 

Ahogy a színészek is karakteresebb gesztusokkal játszanak a szabadtérin, a díszlettervezés során is figyelembe kell venni, hogy a leg­utolsó sorban ülők számára is élmény legyen az előadás 

– mondta Tóth Kázmér, aki tervezőként azt az instrukciót kapta, hogy egyetlen más ikonikus La Traviata előadáséhoz se hasonlítson a díszlet. 

A színpad közepén egy 17 méter széles, hat méter magas, emeletes acél vázszerkezet adja a díszlet alapját. Az elejére rögzített faberakás az előadás elején Violetta szobáját ábrázolja majd, később a színpadi forgó segítségével egy bálteremmé alakul, amelynek emeletére félköríves lépcsők vezetnek. 

A vázszerkezet másik oldala egy vidéki rezidencia képét ábrázolja, majd később a forgások révén párizsi utcaképpé alakul. A báli jelenetek uralkodó színe az arany lesz, hatalmas flitterekkel díszítik a falakat, továbbá két gigantikus bordó függöny is erősíti a látványvilág eleganciáját. A vidéki rezidencia ábrázolásához a falakat zöld raschel zsákkal vonják be, amelyek a nézők számára természetes növényi bevonat hatását keltik. 

Apáról fiúra 

Arról is beszélt lapunknak, hogy noha egészen kisgyermek korától nagy színházrajongó volt, amióta díszlettervezőként és kivitelezőként dolgozik, más szemmel nézi az előadásokat. Az önfeledt szórakozást rendszerint fölülírja immár a szakmai szem. 

 A saját díszletes daraboknál mindig arra koncentrálok, hogy minden rendben legyen. A mások által készített produkcióknál akkor tudom, hogy valóban jó egy előadás, ha úgy tudom végignézni, hogy nem azt figyelem, mi történik technikailag, hanem engem is képes elvarázsolni 

– mondta Tóth Kázmér, aki arra a kérdésünkre, hogy mire a legbüszkébb munkássága során, korántsem valamelyik hajdani előadás címét adta válaszul. 
Mechatronikai mérnök fiával, Kázmérral immár közösen viszik a vállalkozást, ő édesapja legnagyobb büszkesége.

 A fiam, Kázmér készítette a műszaki rajzokat a Magyar Állami Operaházban bemutatott Manon Lescaut díszletének ellipszis alakú lépcsőjéhez, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékok 2014-es évadában bemutatott Zorba, a görög című előadásának komplikált hegyoldalához is. Utóbbi számtalan, különböző szögekben egymáshoz illesztett lapokból állt, amelyre vetítést tervezett a rendező, úgyhogy minden egyes elemnek milliméter pontosságú szögben kellett állnia, hogy tökéletes legyen a rávetített kép. Nagyon bonyolult feladat volt, de elsőre sikerült Kazinak 

– mondta büszkén a nemzetközi elismertségnek örvendő díszletkivitelező.