2022.09.29. 18:10
Az iskola nemcsak tégla és malter, hanem lélek is
Végzős diákok találkozhattak ma elődeikkel, a hatvan évvel ezelőtt szintén a Bethlen Gábor Református Gimnáziumból elballagókkal. Az öregdiákok egykori élményeiket osztották meg a ma fiatalságával.
Fotó: Tábori Szilvia
Az iskola nagy csodája a generációk összekapcsolódása, az a bizonyos szó, a „bethlenesség”, amely összeköti a diákokat évtizedeken át
– ezzel indította Simon Ferenc mesterpedagógus, magyartanár a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban csütörtökön tartott hatvanéves osztálytalálkozót. Az esemény a beszédes Időhíd címet kapta. A mostani végzős tanulók találkozhattak a gimnázium olvasótermében az 1962-ben érettségizett osztály tagjaival, a történelem szemtanúival.
Más világ volt akkor: két évvel az 1956-os forradalom, valamivel több, mint tíz esztendővel a második világháború után kezdtük el első gimnáziumi évünket. Ennek ellenére optimisták voltunk, elhatároztuk, hogy orosz tagozatos osztályba fogunk járni
– mondta bevezetőjében Domokos Tamás, nyugdíjas muzeológus, öregdiák. Azt már lapunk kérdésére tette hozzá: élete itt töltött négy évére mindig visszagondol. Annyi minden elevenedik meg benne, az egész életét meghatározó inspirációk, a kémia órák, a pedagógusaik, az iskolás években köttetett barátságok. Sokan emlékeznek még ma is arra a valóban megtörtént esetre, amikor Tamás Samu János osztálytársával közösen nitroglicerint gyártott, amivel kísérletként Mártélyon, a Tisza árterében robbantottak.
Bernáth István Budapestről érkezett az osztálytalálkozójára. Mint mesélte: ő volt az egyike azoknak a diákoknak, akiknek politikai okokból érettségi után nem tanácsolták a továbbtanulást. Nem vették fel a szegedi jogi karra, így szakmunkásként helyezkedett el. Később mégis a pécsi egyetemen tanult tovább.
Nekem a gimnázium azt tanította, hogy dacolni kell és érdemes mindennel
– mondta.
Az Időhíd című esemény üzenetéről és fontosságáról Simon Ferenc lapunknak úgy fogalmazott: generációk közötti hidat teremtettek a lélektől lélekig terjedő időszak felelevenítésével. Különös misztérium ez, amely megmutatja, hogy az iskola nem csupán tégla és malter, hanem lélek is. Ez a Bethlen-gimnázium örök állandósága.
Azt mondtam a mostani diákoknak az alkalomra felkészüléskor, hogy micsoda megtartó, összekovácsoló erő a Bethlen, hiszen bárhová megyünk térben és időben, ez mindig egy láthatatlan nagy szeretetközösség lesz körülöttünk és bennünk. Ez a hatvanéves osztálytalálkozó a szeretet gravitációja. Nem győzi le sem tér sem idő
– zárta gondolatait.
