Adok-kapok a medencében

Még hogy nincs semmi új a nap alatt? Dehogynem – vág vissza Bryce McGuire rendező, és első nagyjátékfilmjében rögtön egy olyasmivel rukkol elő, amilyet még biztosan nem látott senki. Az Éjszakai merülésben a démon egy medence mélyén tanyázik, és csak arra vár, hogy magába szippanthasson egy lubickolni vágyó lelket. Ha ez megtörténik, a medence egy időre jóllakik, és azon lesz, hogy a következő arra tévedőnek beteljesítse leghőbb vágyait. Ilyen értelemben az Éjszakai merülés egyfajta fausti történetet mesél el, amelyben a gyarló ember szerződést köt az ördöggel: áldozatért cserébe a medence kész teljesíteni a kívánságunkat.

Ugyanakkor fölösleges olyan nagy szavakkal dobálózni, mint hogy fausti történet. Az ígéretesen induló film egy ponton túl – kábé középtájon – fokozatos lejtmenetbe kapcsol, és egyre inkább érezteti a nézővel, hogy ebben a sztoriban egyszerűen nincs másfél órányi anyag.

Az, hogy a film ígéretesen indul, nem azt jelenti, hogy mentes lenne a kliséktől, sőt. Az Éjszakai merülés egyből egy klasszikus horrorfilmes klisével indít: az új élet reményében egy négytagú család új házba költözik. Az apa egykori baseballsztár, de most nagyon beteg, nincs remény a visszatérésére. A család elsősorban miatta költözik, hiszen kell a levegőváltozás, az pedig csak hab a tortán, hogy a házhoz medence is jár, ami tökéletes lesz a jótékony hatású hidroterápia folyamán. Az apa rögtön bele is veti magát a kezelésbe, azaz a vízbe, ami persze egyből furcsa dolgokat produkál. Nemcsak a férfi tapasztalja ezeket, hanem a család többi tagja is. Az apa karakterét mégis fontos kiemelni, mert ő az egyetlen a családban, aki szerint a medence nagyon is jó célt szolgál. Felesége, tinédzser lánya és kisfia menekülne, mert félnek a medencétől. Pontosabban attól a valamitől, ami a medence mélyén rejtőzik. Az apa állapota ugyanakkor a gyógyulás jeleit mutatja, ami még az orvosait is meghökkenti. Ezt adja tehát a medence a férfi számára, ám a bökkenő azután jön, amikor a víz nemcsak ajándékoz, hanem egyre erőszakosabban kezd el követelőzni. A férfi családjában már senki sem lesz biztonságban.

Az ígéretes kezdés, amelynek lendülete kitart egészen a film feléig, leginkább annak köszönhető, hogy a készítők a kliséket értő módon alkalmazzák. A képek, azok színvilága és a beállítások markáns atmoszférát teremtenek, az ijesztőnek szánt jelenetek többnyire működőképesek. Ez egy ügyes horror – gondoltam egy ideig, hogy azután minden lelkesedésemet elveszítsem. Az apa megváltozásának drámája például alig kap teret, sőt totális klisé az egész. Az is probléma, hogy a medence varázsa (mármint az, hogy végre egy új helyszínt láthatunk egy horrorfilmben) egy idő után teljesen megszűnik, már nem tud megijeszteni a film. Tipikus gond ez a kevésbé minőségi horrorfilmeknél: a hangulatos, jó kezdést összecsapott folytatás követi, amelynek a végén valósággal elszabadul a pokol, de a sok rémisztgetés a befejezésre teljesen elveszíti a hatását. Azt a hatást, ami akkor még megvolt, amikor a film csak fokozatosan adagolta a feszültséget.

A főbb szerepekben Wyatt Russellt (aki Goldie Hawn és Kurt Russell fia), valamint Kerry Condont láthatjuk. Nem rajtuk múlt, hogy az Éjszakai merülés sajnos nagyon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

4/10