2020-ban harmadik paralimpiájukon indulhatnak a szegedi Biacsi ikrek

A sport mindenkit a pontosság­­ra nevel. Na de ennyire? Biacsi Ilona és testvére, Bernadett, valamint mesterük, Antal Andor már jóval a megbeszélt idő előtt várt minket a Lófaránál. Sütizni mentünk, egy szépen feldíszített karácsonyfa mellett kezdtünk el beszélgetni egy belvárosi cukrászdában. Volt miről! A két ki­­váló atléta harmadik paralimpiájára készülhet. London és Rio de Janeiro után Tokióban is rajthoz állhatnak.

Somlói galuska

„Hú! Ezt le kell majd dolgozni, lányok!” – szólt Antal Andor edző, miután Berni és Ilona megkapta a hatalmas adag som­­lóit. „Andor bá! Ma már edzettünk, kell az energia!” – jött egyből a válasz az ikrektől.

Mindig jó érzés velük tölteni egy kis időt. Az az őszinteség, az a jóindulat, az a jókedv, ami jellemzi őket, feldobja az embert.

„A legjobb poén a 400 méteres előfutamok alatt történt ve­­­lünk. Nem kerültünk egy fu­tamba, három is volt, mert olyan sokan indultunk. Berni már a rajthelyen állt, én kint a pálya mellett. Megláttak a szervezők, és mondták, hogy azonnal menjek, mert indul a mezőny! Én mondtam, hogy a tesóm már ott van! Akkor döbbentek rá, hogy mi ikrek vagyunk, és mennyire hasonlítunk egymásra” – mesélte mosolyogva Ilona.

Micsoda energia

Micsoda energia van bennük, és öröm látni, hogy milyen jó kapcsolatot ápolnak edzőjükkel, Antal Andorral, akinek a munkáját az egykori kiváló sze­­gedi atléta, Szabó Erzsébet is segíti.

„Nagy taktikai csata volt. Az első 400 méter olyan lassú volt, hogy azt néztem, itt ki akar egyáltalán futni. A lányok nagyon okosan versenyeztek, így a harmadik és negyedik helyet szerezték meg a vébén, ami in­­dulá­­si jogot jelent. Nagyon büszke va­­gyok rájuk, Berni a dubaji esemény előtt nem volt jó állapotban, kicsit aggódtam is, de ismét bizonyította, hogy micsoda erő lakozik benne. Nagyon büszke voltam rájuk!”– mesélt a 76 éves mester, akinek azért többször is könnybe lábadt a szeme, hiszen ő mindig telis-tele van érzelemmel. Sokszor csak így működik jól egy edző-tanítvány kapcsolat, és ez a sikerek egyik fő titka. Náluk ez már évek óta kiválóan működik.

Klasszisok

A sportágukban igazi klasszisnak számítanak. Rengeteg barátjuk van, különösen a lengyel atlétákkal vannak nagyon jóban. Amikor csak tehették, mindig velük voltak, sokat beszélgettek a szobában, mert kint iszonyat meleg volt.

„Amikor eljött az imaidő, nem volt futam. A stadionban a hangszórókból is ez szólt. Sen­­ki sem versenyzett, sokan imádkoztak. Furcsa volt először, de ezután ezt megszoktuk!” – mesélt Ilona.

A kis beszélgetésből kiderült, hogy nem pihennek, edzenek, mozognak, nem tudnak meglenni futás nélkül.

„A tervben az van, hogy a pa­­ralimpia előtt négy versenyen indulunk, az első egy marokkói viadal lenne. Teljesen még nem alakult ki a programunk. Tokióban augusztus végén versenyzünk. Szeretnénk 400 méteren is indulni, így két számban versenyezni” – meséltek a tervekről a lányok.

Mennyire sikerült felfedezni Dubajt? – kérdeztük tőlük. Mi­­vel még most is rekkenő volt a hőség, és a város szélén egy kiváló szállodában laktak, in­­kább maradtak, napoztak, fü­­rödtek a medencében. Antal Andor mesélte, hogy éppen ak­­kor, amikor kint voltak, a he­­lyiek olyat tapasztaltak meg, amit ritkán szoktak: akkora felhőszakadás volt, hogy az áruházak alsó szintjeit elöntötte a víz. Náluk, a sivatag mellett csak pár csepp esett, így nem kellett esernyőt nyitniuk.

Jót beszélgettünk, élmény volt minden pillanat velük, tényleg nagyszerű sportemberek mindhárman. Szeged büszkeségei!