Délmagyar logó

2019. 06. 25. kedd - Vilmos 20°C | 30°C Még több cikk.

Mese a mosolyból született csillagról - Janszky Andi emlékére

Mese a mosolyból született csillagról - Janszky Andi emlékére
Hol volt, hol nem volt... Volt egyszer egy lány, aki itt látta meg a napvilágot és itt élt velünk, ahol a hidak keresztezte folyók szerelmesen összeölelkeznek. Ez a mi városunk éppen akkora, hogy lakói, bár nem köszönnek minden szembejövőnek, mint faluhelyen, megismerik és számon tartják a sokat látott arcokat.
A lány, akiről e történet szól, olyan különleges varázserőt kapott, hogy belelátott a szívekbe. A gyerekekébe éppúgy, mint a felnőttekébe. Ha felnőttesen akarnám mondani: szót értett velük. Nem dicsekedett, nem kérkedett ezzel a különlegességgel, egyszerűen megtalálta a szívük kilincsét és belépett. Nem negédes szavakkal, nem cukorkákkal, nem mázas ígéretekkel és elvtelen hajbókolásokkal söprögetett a szívek körül, hanem a mosolyával. Ez a mosoly az egész lényéből áradt: megszületett bogárszemeiben, a rakoncátlan hajtincsekben, táncoltatta a szarkalábakat, a szeleburdi szeplőket és nevettek a szája szegletében a huncut gödröcskék.
A mosolygós lányt mindenki szerette. Színes ruhákat öltött, színes életet élt, színeset álmodott. Amerre járt, szórta a mosolyát, hintette jókedvét. Kivirágzott körülötte minden: a kert, a lekvárok a polcon, a papírra vetett sorai és mindenki, akiket szeretett.
Száz dolgot csinált és ezer ötlet kavargott a fantáziájában. Alkotott a saját örömére, de a mások boldogsága mindig nagyobb örömére volt. Sikerre segített mindent és mindenkit.
Szerelmesen élte az életet. Akkora szívvel, hogy családja és barátai mellé bekuckózhatott az egész világ. Boldogan kelt a nap fényére és boldogan hajtotta álomra a fejét éjszaka.
Mikor egy betegség próbára tette akaraterejét, hitét, optimizmusát, ő akkor sem hátrált. Beleállt a harcba, küzdött, megnyerte a csatát. És mosolygott. Mert nemcsak mindenre elszánt volt a lány, hanem nagyon okos is.
Megmászta a hegyet, kitűzte a zászlót és a csúcsról sokkal szebbnek látta a világot: a lényegtelen dolgok eltűntek, a fontosak kiragyogtak. Újra boldog volt.
Ha ez mese lenne, itt lenne a vége.
De eltelt néhány év és a lány újra egy hegy lábánál állt. Ez a hegy akkora volt, hogy a felhőket átszúrta a végtelenbe tartó dermesztő csúcsa. Elindult a lány, hogy megmássza. Nem csüggedt, nem panaszkodott, nem adta fel. Mindennap küzdött, hogy legyőzze.
Menetelt rendületlenül, de ez a hegy hatalmasabb volt az életnél.
Ha felnéztek az égre és láttok egy mosolygós csillagot, integessetek a lánynak és mosolyogjatok!
 
Baráti emlékezés egy szál virággal
Janszky Andreára – a Vaskakas Bábszínház ügyvezető igazgatójára, a Győrkőcfesztivál főszervezőjére – november 19-én fél ötkor a győri Vaskakas Bábszínházban emlékeznek barátai, ismerősei. A megrendült család egy szál virággal és szerető érzésekkel ide várja mindazokat, akik ismerték és szerették.
 



 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Könyvek apától fiúnak

Könyvek apától fiúnak
Makranczi Zalán alig várja, hogy gyerekeinek is odaadhassa kedvenc olvasmányait. Tovább olvasom