2019. 10. 17. 06:30 | [email protected]

„Borsódzott a hátam, ilyenben még nem volt részem, de remélem, lesz” – hüledezett a rendezvény során tíz 11-esből csupán hármat nem hárító kapus. „Nem találok szavakat, ez nem mindennapi jelenség” – emelte ki az öt találattal ezüstcipős középpályás.
Aki azonnal rávágja, hogy ezeket a szavakat magyar labdarúgóktól hallotta, az vagy nagyon ismeri a sporttörténelmet, vagy olyan mélyen vésődött az emlékezetébe az esemény, ahogy az a főszereplők életét meghatározta.

Tíz éve az Egyiptomban rendezett U20-as labdarúgó­világbajnokságon magyar bronzérmest köszöntöttek.

Napra pontosan 2009. október 16-án büntetőpárbajban dőlt el a harmadik hely sorsa Costa Rica ellen úgy, hogy a mieink a 91. percben Koman Vladimir (az ezüstcipős) tizenegyesgóljával mentették szétlövésre a helyosztót. Ott aztán Németh Krisztián és Varga Roland pontosan célzott, míg ugyanez a közép-amerikaiaknak egyszer sem sikerült. Erről a háló előtt parádézó, négyből hármat kivédő Gulácsi Péter tehetett. Kai­róban a 67 814 néző között nem sok honfitársunk akadt, ám idehaza több mint élénk érdeklődés kísérte a fiatalok meccsét, ahogy az egész menetelést. Visszafelé haladva az eseményekben: az elődöntőben a későbbi győztes Ghána ellen 3–2-re maradt alul a gárda.

Ugyancsak öt gólt hozott, de 3–2-re a mi javunkra az olaszokkal szembeni negyeddöntő négy piros lappal színesített párharca, amelynek végén a hosszabbításban sikerült kiharcolnunk a továbbjutást. A ráadás, majd a 11-esek idegi és fizikai terheit jól viselő csapatunk a nyolcaddöntőt is e két tényező súlyát cipelve nyerte a csehek ellen. Pedig a torna nem úgy indult, hogy ebből lehet „valami”. A rajton Honduras 3–0-s zakót szabott, amit aztán gyorsan levetett magáról a gárda. Ennek bizonyítékául szolgált a Dél-afrikai Köztársaság (4–0) és az Egyesült Arab Emírségek (2–0) legyőzése, ezeknek köszönhetően pedig a csoportelsőség.

„Nagyszerű klasszisegyéniségek vannak a különböző csapatrészekben, akik Európa legjobb játékosaivá is válhatnak” – tekintett előre anno a szövetségi kapitány, Egervári Sándor. Hogy ki mire vitte? Válasz helyett íme azok, akiket tíz éve hősként ünnepelt az ország: Balajti, Dudás, Debreceni, Futács, Gosztonyi , Gulácsi, Kiss M., Koman, Korcsmár, Kovácsik, Megyeri, Németh K., Présinger, Simon A., Simon Á., Szabó J., Szekeres, Takács, Tóth B., Varga R., Zámbó.

A nagy áttörés – talán Gulácsit kivéve – elmaradt.

Az élményt azért köszönjük!

Hozzászólások