2019. 12. 10. 06:30 | [email protected]

Szerhij vagy Szergej Rebrovot nem feltétlenül kell szeretni. (Már ez is jellemző, hogy amikor megkérdeztem tőle, hogyan írjuk a keresztnevét, azt felelte, neki teljesen mindegy. Ennyit ad a formára, a külsőségekre.) Pontosabban a családtagjai, a rokonai, a barátai nyilván szeretik, de a Ferencváros alkalmazottaitól és híveitől ezt nem várja el.

Nem azzal a céllal jött, hogy népszerűségi versenyt nyerjen, hanem hogy bajnokságot.

És mivel a vesztett pontok tekintetében az FTC máris héttel előzi meg a Fehérvár FC-t, ha a Groupama Arénában legközelebb legyőzi, szinte már oda is lehet adni neki az aranyat. Csütörtökön pedig első magyar klubként léphet tovább a Fradi a kontinentális kupa csoportköréből, ha felülkerekedik idegenben a Ludogorecen.

Rebrovot klasszis játékosként két neves edző is gardírozta: Kijevben Valerij Lobanovszkij, Londonban Glenn Hoddle. Ő egyértelműen Lobanovszkijt tekinti példaképének, mert tekintély elvű, megfellebbezhetetlen vezető. Annak idején az egyik magyar–szovjet meccs előtti sajtótájékoztatón megkérdezték Lobanovszkijt, hogy van sérült ásza, Oleg Blohin, mire ő rezzenéstelen arccal felelte: „Jól, így döntöttem.” Rebrov sem hagy semmiféle döntést másra. Lépéstartás kötelező, kilengés tilos. A tavalyi keret két legszínesebb egyéniségét, Bödét és Lanzafamét gyakorlatilag ellehetetlenítette, eközben olyan embereket épített be – jelesül Ihnatenkót –, akit kispályán mi sem választanánk az első két-három körben.

Arra sem fordít szemernyi energiát sem, hogy úgy tegyen, mintha részévé akarna válni a Fradi-családnak és -szellemnek. A klubban utánpótlásszinten kézilabdázó lányom egyszer azzal jött haza, hogy az előző futballtréner, Thomas Doll odalépett hozzá, megkérdezte, milyen sportágat űz, majd elbeszélgetett vele; Rebrov esetében ez teljességgel kizárt. Ő néha talán saját magával sem szívesen áll szóba. Egy interjú kapcsán egyszer jó fél órát töltöttünk együtt, az egyetlen egyértelműen pozitív érzelem akkor ült ki az arcára, amikor kijelentettem, nincs több kérdésem. Bevallom, nyaralni, de még csak sörözni sem mennék szívesen vele.

Csakhogy mindez semmit sem számít. Gatyába rázta, rendszerbe rakta a Ferencvárost, egyre felismerhetőbb és kalkulálhatóbb stílust játszat vele, elsősorban pedig eredményes. Ha így folytatja, arany betűkkel írja be magát az FTC históriás­ könyvébe. Akkor pedig valóban mindegy, hogy ezt Szerhijként vagy Szergejként teszi.

Címkék

Hozzászólások