Délmagyar logó

2019. 07. 17. szerda - Endre, Elek 16°C | 25°C Még több cikk.

Török Vera 20 év múltán tért vissza Szegedre

Szeged - A víg özvegy Glavári Hannája, Marica grófnő, A csárdáskirálynő Sylviája, Lili bárónő, a Hegedűs a háztetőn Goldéja – sok-sok operett és musical főszerepében sikert aratott Szegeden Török Vera (75), a Dömötör-életműdíj idei kitüntetettje.
– Hatalmas meglepetés volt számomra a Dömötör-életműdíj, mert azért hívtak május 25-én Budapestről Szegedre, hogy régi kollégámmal, Csizmadia Lászlóval közös fotónkat elhelyezzék a Brnói étteremben, a Sztárok falán. Csak a nővéremnek árulták el a szervezők, hogy este, a színházban más is vár majd rám. 1993-ban mentem nyugdíjba, azóta nem léptem színpadra, Szegeden sem jártam, így olyan izgatott lettem, amikor szólítottak, hogy kezem-lábam remegett. Húsz év elteltével nem számítottam arra, hogy még ilyen nagy megtiszteltetés érhet – mondja az idei fődíjas, Török Vera, aki ügyelőként dolgozó férjével együtt 1971-ben szerződött Kaposvárról a Szegedi Nemzeti Színház társulatához, amelynek hamarosan vezető operettprimadonnája lett.

Török Vera a nagyszínház színpadán a május 25-i Dömötör-gálán. Fotó: Karnok Csaba
Török Vera a nagyszínház színpadán a május 25-i Dömötör-gálán.
Fotó: Karnok Csaba

– Az énekkarból emeltek ki, emlékszem, az első alkalommal Sas Jóskával kellett beugranom. Utána jöttek sorra a szebbnél szebb szerepek, a Leányvásár, majd A víg özvegy Glavári Hannája, a Marica grófnő, A csárdáskirálynő Sylviája, a Lili bárónő. Imádtam A mosoly országát, A Bajadért, a Sztambul rózsáját és a Mesél a bécsi erdőt is. Szép emlék a Sándor János rendezte Hegedűs a háztetőn is, amelyben Kishonti Ildikóval felváltva Goldét játszottam Király Levente partnereként. Leventét táncos komikusként is nagyon szerettem. Bármit játszott, szíve-lelke mindig benne volt! Boldog vagyok, hogy a szegedi kollégák és a közönség így megőriztek az emlékezetükben, úgy érzem, nem volt hiábavaló a sok munka. A Dömötör-gála utáni fogadáson jókat kacagva felidéztük Leventével azt az emlékezetes Hegedűs a háztetőn előadásunkat, amikor a drága műszaki kollégák nem jól csinálták meg az ágyat. Abban a jelenetben, amikor Fruma Sára jön bennünket éjjel ijesztgetni, váratlanul leszakadt alattunk az ágy. Levivel gyorsan kapcsoltunk, mivel lábbal feküdtünk a közönség felé, azonnal megfordultunk, és a nézőtér felé nézve, félig hason fekve csináltuk végig a jelenetet. Azt az előadást soha nem felejtjük el. Golde nagyon kedves szerepem volt, még a Vígszínházban vendégszerepelve is nagy sikert arattunk vele – meséli Török Vera, aki operettprimadonnaként sem volt soha nagy társasági életet élő ember, kielégítette a színpadi játék.

– Megnéztük a kollégák bemutatóit is, de a férjemmel mindig siettünk vissza Budapestre, az édesanyámhoz. Szegeden a színházon kívül a halászcsárdákat és a Hági éttermet szerettem, sajnálom, hogy azt is és a Virág cukrászdát is bezárták. Ezek voltak a város leghangulatosabb vendéglátó- és találkozóhelyei. A Hági kellemes kerthelyiségében is sokszor felléptem. A szegedi kollégák közül Rácz Tiborral és kedves barátnőmmel, Fekete Gizivel tartom még rendszeresen a kapcsolatot. Amikor húsz év múltán most újra visszatértem Szegedre, alig ismertem rá, olyan gyönyörű lett a megújult belváros. Miután 25 évvel ezelőtt tüdőrákban elhunyt a férjem, kissé magamba forduló lettem. Sokat olvasok, özveggyé lett nővéremhez is kijárok a Rózsadombra. Szeretek rejtvényt fejteni, és férjem halála után megtértem, sok bibliai tárgyú könyvem van. A Dömötör-gálán úgy láttam, nagyon tehetségesek a szegedi társulat mostani tagjai is. Mondtam is néhány fiatal kollégának, amit minden színésznek és énekesnek üzenek: ezt a pályát csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újra együtt volt a nagy csapat

Ötödszörre szerveztek iskolatalálkozót öregdiákoknak Tiszaszigeten. A rendezvény rekordot döntött: 177-en gyűltek össze nosztalgiázni. Tovább olvasom