Elsiratták a halbicskás boltját

Múltidéző rovatunkban már foglalkoztunk a témával: kivész a szegedi halbicska gyártása. Lapunk első évtizedeiben időről időre előkerült az aggodalom: lassan nem marad, aki készítse. 1939 decemberének végén „Gyászjelentés Sziráky mester szegedi halbicskáiról – Mikszáth-novellától egy 120 éves bolt haláláig” címmel közölte lapunk Vér György cikkét, amelyben benne foglaltatott a legendás halbicskakészítő-­mester története. 

„…Nem hiszem, hogy akadna ember a szentistváni birodalom területén, aki ne érdeklődnék az iránt, hogy hol és miképpen terem a szegedi bicska… Hát azt bizony Sziráky uram csinálná — ha csinálná. Őneki adatott meg az égiektől az a különös talentum, hogy akár nyél, akár penge dolgában túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján.” Ezek a sorok Mikszáth Kálmán tárca-karcolatából valók, amelyet a szegedi halbicskáról és annak mesteréről, Sziráky Józsefről írt. Az írást azon alkalomból vették ismét elő, hogy bezárt a legendás mester 120 éves boltja. 

„Az öreg Sziráky-ház kapualja mellett megjelent egy szerényen egyszerű festett tábla, amely tudtára adta azoknak, akiket még érdekelt a szegedi késesmester világhírű mesterműve, hogy elmúlt és eltűnt a százhúszéves bolt és vele meghalt a Sziráky-halbicska, amely egy századon keresztül hirdette Szeged hírét, csak úgy, mint a paprika, vagy a piros papucs, amely hirdette ennek a városnak múltszázadi haióácsoló és tiszai halász-színeit.” A késesmester maga nem lett híres, csak a bicskái, mert „nem kért a világsiker fényességéből (…) kedvét és független büszkeségét nem adta el sem forintért, sem angol fontért… Megmaradt kedvére dolgozó kétkezi szegedi kisiparosnak, akinek alakját és emlékét az iskolai olvasókönyvek hirdetik.” Mikszáth karcolatában őrződött meg a történet: egy londoni cég egy alkalommal 10 ezer bicskát akart rendelni egyszerre, de Sziráky az ügyvivő szeme közé nevetett: „Tegye bolonddá az öregapját! Hiszen annyi bicskát talán nem is lehet csinálni!” Lehetetlen, mondta a kívánságra, de „prezentbe” egy-két bicskát szívesen készít. Sokszor alig volt 30 kész bicska a Kelemen utcai boltban, a mester néha napokig dolgozott egy-egy remekművön az udvari műhelyben. 

Sziráky József törzsökös szegedi késesmestercsaládból való volt, a műhelyt apja, Sziráky Mátyás alapította 1825 körül. Négy generáción át megtartotta a család, ezalatt három helyre vándorolt. Az első az „öreg Iskola-utcában”, a második az Oroszlán utcában működött, végül a család Kelemen utca 1. alatti házában nyitották meg. Szirákyt két cikluson keresztül városatyának is megválasztotta a város polgársága. 67 éves korában hunyt el 1899-ben. 13 gyermeke született, öt maradt életben. Közülük János a harmadik generációban folytatta a Sziráky-késesművészetet, de korán elhunyt, a híres boltot utoljára a negyedik generáció vezette, „inkább csak már kegyeletből”. Végül az utolsó időkben a boltot vezető Zsinkó János jogi doktorátust szerzett, és „a késesműhely helyett inkább választotta a malomellenőri tisztséget” Szentesen. A megmaradt bicskák, kések és borotvák átkerültek egy másik mester, Gasparics János üzletébe. Mint cikkünkből kiderült, a Sziráky-bicskákat az utóbbi években már úgyis ő készítette a bolt számára, saját műhelyében. 

Gyászjelentés egy 120 éves, legendás boltról. Sziráky József, a híres késesmester utódai már nem akartak bicskakészítéssel foglalkozni. 

Fotó: DM