Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 28°C Még több cikk.

Az Üvegtigris Sanyija, Ottó

Az Üvegtigrisben Sanyi szerepét játssza, a filmet azonban egyelőre nem látta. Színész létére nem szereti önmagát viszontlátni a vásznon, a vígjáték élvezetében pedig a forgatás emlékei gátolják. Horváth Lajos Ottóval Szegeden arról is beszélgettünk: Sanyi eredetije „Imje".
Horváth Lajos Ottó egyelőre bátorságot gyűjt, hogy megnézze az Üvegtigris 2-t. Fotó: Frank Yvette
– A szereplők ugyanazok, de az ön karaktere hangsúlyosabb az Üvegtigris második részében, mint az elsőben. Mi ennek az oka?

– Azért nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert még nem láttam a filmet. Van, aki látta és tőle tudom, hogy az én karakterem többet van jelen, de hogy ez mit jelent pontosan súlyában, helyzetében, azt még nem tudom. Én egyelőre nem mertem megnézni a filmet. Később, amikor egy kicsit távolabb lesz tőlem a forgatás, megnézem. Addig gyűjtök egy kis bátorságot.

– Miért van szükség bátorságra?
– Egyrészt mert nem szeretem magamat nézni, másrészt pedig mert még nagyon sok mindenre emlékszem a forgatásból. Nem a filmet látnám, hanem a forgatást, és az két különböző dolog. Majd amikor leülepednek az emlékek, akkor tudom a filmet, és benne magamat nézni.

– Milyen emlékek gátolják a befogadást?
– Nem feltétlenül nagy sztorik. Inkább arra gondolok, hogy látok egy snittet és tudom, hogy ott akkor milyen szag volt, hogy ki beszélt hozzám, nagyjából emlékszem, hogy miről. És ha csak semmiségekről volt is szó, zavar abban, hogy a filmre figyeljek. Nemrég néztem meg a Video Bluest, amit körülbelül 15 évvel ezelőtt csináltam. Most kivettem kazettán és most már sokkal-sokkal kevesebb emlék jutott eszembe egy-egy snittről ezért jobban tudtam nézni a filmet. Tehát a Video Bluesról most tudnék beszélgetni.

– Színész létére nem szereti önmagát nézni?
– Sokan vannak ezzel így. Él bennem egy kép arról, hogy milyen vagyok és más képet látok viszont a vásznon.

– Az Üvegtigrisben játszott szerepét, Sanyit, kedveli?
– Szeretem, mert gyerekkori emlékem. Közel áll a szívemhez, ezért nem kellett vele sokat küszködnöm. Szerethető, ezért a nézők is kedvelik. Sanyi gyerekkorom „Imjéje". Balatonaligán élt és dolgozott. Nagy vitalitású fickó volt, a falu bolondja. Jól ismertük, beszéltünk vele szinte naponta. Aztán elkerült a faluból, azóta nem tudom, mi van vele.

– Az első rész után gyakran előfordult, hogy filmbeli szere- pére utalva ön után kiabálták, hogy „ki a király, Sanyi?"

– Nem, mert nem ismernek meg az emberek. Ha nincs eléjük téve, hogy na ez az a fickó az Üvegtigrisből, akkor elmennek mellettem az utcán.

– Ez jó vagy rossz?

– Jó, mert el tudok tűnni. Nem mindig lenne rá szükségem, hogy utánam kiabáljanak, még akkor sem, ha szeretettel tennék.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sírrablók is jártak az elhagyott kriptában

Ismeretlenek megbontottak egy kriptát a szegedi Belvárosi temetőben. Az elhanyagolt, szemetes… Tovább olvasom