Filmkritika: Börtön, színház, szerelem

A hazájában rendkívül népszerű színész, Louis Garrel 2010 óta kalandozgat el olykor a kamera mögé. Négy esztendő után vágyott vissza ismét a rendezői székbe, mégpedig – a korábbi rendezéseihez hasonlóan – ezúttal is úgy, hogy közben azért elvállalta filmje főszerepét is. A Családban marad könnyed szórakozást ígér, és örvendetes, hogy ezt az ígéretet jobbára be is tartja.
A film elején egy családi dráma közepén találjuk magunkat. Anyuka közli a fiával, Abellel, hogy ismét férjhez megy, és amikor Abel megtudja, hogy a vőlegény egy börtöntöltelék, totálisan kiakad. Az esküvő még a börtön falai között zajlik, őrök, gumibotok és bilincs társaságában, ám miután a férfit szabadlábra helyezik, teljes az öröm és a boldogság – kivéve Abel esetében. Ő meg van róla győződve, hogy az újdonsült férj, Michel titkol valamit. Máskülönben miből lenne pénzük virágboltot nyitni? Gyanakvása tettre sarkallja Abelt, ám egy darabig hiába minden magánnyomozás. Egy ideig ugyanis úgy tűnik, hogy Michel tényleg feddhetetlen. Aztán képbe kerül egy raklapnyi kaviár, és Abelnek ekkor súlyos döntést kell meghoznia.

A Családban marad 2022-es film, olykor mégis úgy tűnik, mintha a 90-es években készült volna. Régivágású színek, veterán autók, nosztalgikus zene – ezek jellemzik Garrel filmjét, sőt még maga a dramaturgia is a régi időket idézi. Nekem, aki a 90-es években voltam gyerek, kifejezetten bejött ez a stílus, továbbá az is szimpatikus, hogy végre itt egy film, ami nem átall könnyed maradni, még akkor sem, amikor a fő cselekményszál egy rablás körül bonyolódik. Amikor elérkezünk ehhez a ponthoz, felsejlik Woody Allen néhány filmje, például a Match Point vagy a Kasszandra álma. A Családban marad is behoz a képbe egy erkölcsi dilemmát, mert felteszi a kérdést: meddig mennél el azért, hogy pénzhez juss? Kockáztatnád-e ezért a szabadságodat? Feladnád-e a korábbi elveidet? Abel vonakodik, ám aztán a legjobb barátja szavára hallgat. Ő történetesen egy lány, ami itt és most azért fontos, mert egyrészt a film ezáltal megidézi a bűnre csábító nő archetipikus alakját, másrészt így a romantikus szál is megjelenik a műben. Fontos különbség az említett Allen-filmek és a Családban marad között, hogy utóbbi még a feszültebb pillanatokban sem feledkezik meg az alapvetően könnyedebb vonalvezetésről. Márpedig feszült pillanatokat is tartogat Garrel filmje. Hőseit először abszurd helyzetbe hozza, hiszen ahhoz, hogy flottul menjen a kaviárrablás, Abelnek és barátnőjének el kell terelnie a kaviárt szállító kamionsofőr figyelmét. A sofőr szeme előtt rendeznek jelenetet, míg Michel a kaviárral foglalatoskodik. A feszültséget az okozza, hogy az események egy idő után nagyon nem úgy zajlanak, ahogyan azt hőseink előre eltervezték. Nincs mese, improvizálni kell.

Nem a színházasdi az egyetlen abszurd elem a műben. Ilyen még a nyomozás eszközeként funkcionáló kutyakereső applikáció, ilyen a film keretesre gyúrt szerkezete (amivel érthetővé válik a magyar címadás), és ilyen Abel találkozása a rendőrökkel. Nem véletlen tehát, hogy a Családban marad hivatalos műfaji megjelölései között szerepel a vígjáték is, jóllehet nevetni nem igazán fogunk a filmen, inkább csak mosolyogni bizonyos – például a már említett – helyzeteken.
A tomboló hőség elől bemenekülve a hűvös moziterembe jól eshet ez a francia film, főleg ha nem várunk tőle túl sokat. Meg is hozta a kedvemet ahhoz, hogy meglessem Garrel korábbi rendezéseit is. 

7/10