Félelem és fájdalom tombol a maszkok mögött – Fotók

Az emberi lélek, majd a társadalmi lét konfliktusai elevenednek meg a színpadon a Szegedi Kortárs Balett mai, kettős bemutatója során. A The black paintings produkciót Goya sötét víziói ihlették, a Blue előadásban pedig a közösségi konvenciók csapnak össze az egyéni szabadságvággyal.

Koós Kata

Világosság és sötétség csap össze a The balck paintings című produkcióban. A küzdelmet fűtő félelem és kétségbeesés végül a reményben oldódik fel. Fotó: Frank Yvette

Tavaly december elejére már elkészült, a pandémia miatt azonban csupán június 12-én mutathatta be a nagyközönségnek a Szegedi Kortárs Balett társulata The black paintings és Blue című produkcióit a Nemzeti Táncszínházban. A két egyfelvonásos előadás szegedi bemutatóját péntek este tartják a Szegedi Nemzeti Színházban.

A The black paintings produkció koreográfusa a holland Nanine Linning volt, aki Francisco Goya legendás Fekete Festmények című freskósorozatából merített ihletet a koreográfiához.

– E 14 alkotás markánsan kifejezi Goya utolsó éveinek sötét vízióit a külvilággal folytatott harcáról és félelmeit az esetleges szellemi romlásáról. Ezek ihlették Nanine darabját, aki ezek közül is a legsötétebbet, a Szaturnusz felfalja gyermekét című képet vette inspirációul, melyet a saját korára próbál vetíteni. A mai világban, akár bennünk is meglévő démonok, sötét erők és félelmek világát ábrázolja. Ugyanakkor a darab nagyon jelentősen reményt is mutat, fényt keres ebben a világban, melyben segítségére van Arvo Pärt csodálatos zenéje – fejtette ki Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője a produkció sajtó nyilvános próbáján.

Félelem és fájdalom tombol a maszkok mögött. Fotók: Frank Yvette

A Blue Juronics Tamás, Czár Gergely és Kurucz Sándor közös alkotása, mely mind formai jegyeiben, mind témájában erősen rímel az első felvonásra. Mindkét darabban fontos szerepet kapnak ugyanis a maszkok, továbbá konfliktusok elevenednek meg a színpadon. Az első felvonásban az emberi lélek, a másodikban a társadalmi lét, a csoport és egyén konfliktusai. A színek játéka is meghatározó.

A nyitó előadásban a fekete, a Blue produkcióban a kék szín képez kontrasztot az emberi testszín meztelenségével szemben.

– Czár Gergellyel azonos mozgásrendszerben gondolkodunk, Kurucz Sándor azonban a pop műfajból érkezett, street, hip-hop vonalat képviselt. Érdekes kihívás volt mozgásrendszerének integrálása a társulatba. Zenei motívumaiban is megjelenik a modern gondolkodás a darabban, sok pillanatban popzenei jellegű, annak sötétebb árnyalatai vannak jelen. Ugyanakkor ezzel kontrasztban sokszor megjelenik a klasszikus zene is, leginkább Schubert különböző művei. E vonal a darab végén A halál és a lányka című művel csúcsosodik ki – részletezte a Kossuth-díjas koreográfus.