Délmagyar logó

2018. 12. 13. csütörtök - Luca, Otília -4°C | 3°C Még több cikk.

Most jó lenni szegedinek

„Nem lehet ráismerni Szegedre. Csupa izgalom, csupa ünnepélyesség, csupa fény – az utcákon és az arcokon is." A Pesti napló krónikása jellemezte így Szeged hangulatát 75 évvel ezelőtt, a Szabadtéri Játékok legelső bemutatójának estéjén."
Most a legkönnyebb büszke szegedinek lenni. Ebben a hétben mint a cseppben a tenger, benne van minden. Szépség, harmónia, testi, lelki és szellemi kihívások, no meg a felhőtlen (reméljük a szó szoros értelmében is) szórakozás – világ- és nemzeti színvonalon. Most a hétköznapok is ünnepnapok – aki este végigsétál a zsongó, életteli, latinosan buja belvároson, bizonyára igazol engem: ha egy varázslat folytán most oldanánk le a kendőt vendégeink szeméről, s megkérdeznénk tőlük, hol járnak, abban bizonyára valamennyien megegyeznének, valahol Európában. Pedig a java csak most kezdődik.

Megnyílt a grillfesztivál, a múlt század harmincas éveinek híres ínyesmestere, Magyar Elek „intelmei" szerint: Az ízlésben kulturált ember sohasem a mennyiségre, hanem a minőségre, az anyagban és az elkészítésben való változatosságra fekteti a hangsúlyt. Az újszegedi ligetből átvitt értelemben is könnyű átsétálni a Dóm térre, hiszen míg itt az ízlésben kulturált ember testi, amott szellemi, lelki Mekkájánál vagyunk. A szabadtéri játékok színpadán Erkel Bánk bánja, magyar világsztárokkal.

Nemzeti operánk tökéletes ajándék a hetvenöt éves szabadtéri játékoktól Szent István ünnepére. Ugyanaznap délelőtt a dómban felcsendül az ünnepi tedeum, ahol a nyugállományba vonuló Gyulay Endre tartja hálaadó, utolsó püspöki szentmiséjét. A szakrális eseményeknek jeles helye még a Mátyás tér is, ahol a korábban elpusztultnak hitt, romjaiban a kilencvenes években megtalált, mára restaurált Szeplőtelen fogantatás szobrot állítják most vissza eredeti helyére. Bálint Sándor ha élne, elégedetten csettintene: végre ismét teljessé vált az alsóvárosi ferences templom barokk atmoszférája. Este tűzijáték, földön, vízen, levegőben.

Most pedig vegyünk egy nagy levegőt, s mondjuk ki egy szuszra: megkezdődött a 35. felnőtt síkvízi kajak-kenu világbajnokság Szegeden, a Maty-éren. A feeling a tegnap esti dóm téri nyitó gála óta sportvilágvárosi. A számok is. Nyolcvan ország, ezerötszáz csapattag, százhúsz tévés, százötven újságíró – a szállodákban még a közeli városokban is telt ház van. Aztán itt vagyunk mi, több tízezren, akik a magyar csapatért, benne a kilenc szegedi kajak-kenu királyért a tüdőnket meg a szívünket is képesek vagyunk kiszakítani. Közben a sportcsarnokra is vetnünk kell egy vigyázó pillantást, hiszen ma délután a magyar női kosárlabda-válogatott is megajándékozza a szegedieket egy izgalmasnak ígérkező sporteseménnyel. A román együttessel mérkőznek meg.

„Nem lehet ráismerni Szegedre. Csupa izgalom, csupa ünnepélyesség, csupa fény – az utcákon és az arcokon is." A Pesti napló krónikása jellemezte így Szeged hangulatát 75 évvel ezelőtt, a Szabadtéri Játékok legelső bemutatójának estéjén. Ha ugyanez a kollégám most is itt lehetne, valószínű, így kezdené tudósítását: Rá lehet ismerni Szegedre. Csupa izgalom, csupa ünnepélyesség…

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kampány, csomag

"Nagymamámat múlt héten egy cédulagyűjtő aktivista elküldte a fenébe, mert már odaadta a másik… Tovább olvasom