Több mint egy évszázada, hogy a Délmagyarországban megjelent egy hír egy félresikerült tanyai dugott bálról. „Ostrom a tanyai bálozókra” – ezt az alcímet adták a 1919. november 20-i cikknek, amiből kiderült: száz éve is előfordult, hogy egy hívatlan bajkeverő tönkretette a házibulit.
Lacipista szitává lőtte a pajtát
Annyit tudtunk meg a rendőrségi jelentésből, hogy egy hétvégi őszeszéki dugott bál vendégei között hívatlanul megjelent a Lacipista becenéven ismert Popán István, többszörös betörő és notórius tolvaj. „Addig-addig cimboráltak, amig alaposan összevesztek.” Popán este tizenegy körül faképnél hagyta a társaságot, de fegyverrel tért vissza. – No itt a híres Lacipista, nyissátok ki az ajtót! – kiabálta, és puskatussal az ajtót döngette. Nem engedték be. A szelelőlyukon keresztül ellőtte a petróleumlámpát, és vagy száz lövést leadott a vályogfalú pajtára. Valósággal szitává lőtte a falat, csoda, hogy „csak” két áldozat feküdt a végén a földön: Kothencz Antal meghalt, Balog János súlyosan megsebesült.
Tanya 1905-ben. A dugott bált félreeső tanyákon kellett tartani. ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN/TORJAY VALTER
Tömörkény is írt róla
A Magyar Néprajzban találtuk: elterjedt szokás volt, hogy a tanyai legények egy-egy alkalmas tanyában házibált hívtak össze. Ezt a Duna–Tisza közén padkaporos bálnak, a szegedi tanyákon csutrinak vagy dugott bálnak, Bácskában cécónak nevezték. Sokszor szegény- és kisparasztok engedték át erre a szobájukat, akiknek legényfiuk vagy nagylányuk volt, a bálért mész- és lámpapénzt kaptak. Tömörkény István az őszeszéki eset megtörténtekor már nem élt, de Dugott bál című 1910-es elbeszélésében leírja, hogyan zajlott egy ilyen bál, ahol az erőszak is a „mulatság” része volt. „A dugott bál csak olyan bál, mint más bál, de tőlük mégis abban különbözik, hogy dugva lehet csak csinálni. (…) A báltartásért adó jár, meg azt csak ott lehet tartani, ahol bormérési engedélye van a gazdának, szóval korcsmahelyen.” – foglalta össze, miért is kellett ezeket a „bálokat” rejtve tartani.
Bajok történtek
Na meg a tanyaiaknak tilos volt „házibulit” rendezni, „alighanem azért, mert sok mindenféle bajok történtek az ilyen cécókon”. Ezért „jó oldalt a jártabb utaktól” rendezték, „hogy vigasságban akármekkorát kurjantanak is, arról senki híradással nem lesz”. Lopva vitték oda a bort a legények, cimbalmost szereztek, üzentek a tanyai lányoknak. Délután elkezdődött a tánc. A legények „hol a lányság, hol a hordó körül forgolódnak”. Az esti harangszónál a lányok hazaindultak, egyesek utánuk. „A maguktól való fejbekötések ilyenkor történnek”, jegyezte meg Tömörkény.
A legények magukra maradtak a boroshordóval. „Ilyenkor mind annyira tele van vele, hogy szinte kicsapni készül. Ilyenkor támad az, hogy: megverek valakit, vagy engem valaki.” A leírt összejövetelen is gúnyolódásért szúrta hátba a másikat a juhászbojtár: a zűrzavarban többek kése is előkerült. Másnap, amikor kérdezték az egyik sérültet, mi történt, csak annyit mondott: „ami vót, az barátságbul vót, aztán kinek mi köze hozzá?”
