Délmagyar logó

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 26°C Még több cikk.

Overdose sörénye

"Annyi esélyünk van, mint Overdose-nak az epsomi derbyn."
The New York Times, Herald Tribune, Le Figaro – címlapjukon Over-
dose, amely, ahogy írják, a reménység jelképévé vált Magyarországon. A világlapok szerkesztőinek eszébe jutott rólunk Seabiscuit, a harmincas évek Amerikájának legendás versenylova is, mely a gazdasági válság közepette tartotta a lelket az emberekben az óceán túlsó partján.

Ahogy az már nálunk lenni szokott, Overdose, vagy ahogy környezete becézi, Dózi sikereire sem idehaza kapták fel először a fejüket az emberek, hanem külföldön. 2007-ben, amikor a magyar médiában még jó, ha a kishírekbe be tudta verekedni magát Overdose, a német szaksajtó már „Überdosis"-ról áradozott. No, de jobb későn, mint soha! A vasárnapi futamon már többen voltak a Kincsem Parkban, mint a hazai futballbajnokság hétvégi fordulójának összes meccsén: közel harminc-
ezren. És egymilliónyian a tévékészülékek előtt. A szegedi Pászti Judit Amina Overdose-rajongói klubot szervezett, és már honlapot is szerkesztenek a csodaménnek. Igazuk lehet a külföldi lapoknak, gazdasági viharzónába keveredve, nemzeti büszkeségben, hiteles személyekben és példaképekben megfogyatkozva tényleg jólesik belekapaszkodni Dózi lobogó sörényébe. Kit érdekel, hogy Overdose angol-ír „családban" született, a neve is külföldi, belga-francia sztárzsoké ül a nyergében, s gazdája, Mikóczy Zoltán Dunaszerdahelyen él!Legfeljebb a szlovákokat – a pozsonyi gazdasági lap nemes egyszerűséggel „szlovák csodalóról" ír. Sebaj. A nemzetközi gyakorlat szerint a lovak „állampolgárságát" az határozza meg, hol tréningezik őket. Esetünkben ez pedig Dunakeszi – Dózi az alagi lovastanyán tölti a mindennapjait.

Overdose története tényleg olyan, mint a mesében. Ő volt a legkisebb fiú az angliai árverésen, a kissé csámpázó „macskaló", amely a kutyának sem kellett mindaddig, míg arra nem vetődtek Mikóczy Zoltánék, s viccből vagy csak egyszerűen lószeretetből megvették a pej mént, potom 800 ezer forintért. Dózi azóta sem tudja, hogyan hálálja meg gazdájának a törődést. Pontosabban tudja: tizenkét versenyen indult, tizenkétszer nyert. És hogyan! Nem néz se jobbra, se balra, csak előre: megy, száguld, repül, mint a szélvész. Mert ez a dolga. Mit számított vasárnap, hogy 400 méterrel a cél előtt az amúgy is gyengélkedő lábáról leesett a patkó – újabb csúcsot döntött a Kincsem Parkban, meghaladva saját korábbi eredményét is. A négyéves magyar telivér ma közel kétezerszer annyit ér, mint három évvel ezelőtt az árveréskor – már másfél milliárd forintot is adnának érte. De nem eladó! Abba most ne is gondoljunk bele, hogy létezhet-e az az összeg, amire Mikóczy Zoltán – bármekkora magyar szíve is van – ép ésszel nem tud nemet mondani.

Van egy jellemzően kicsinyhitű, önironikus magyar mondás, mely szerint annyi esélyünk van valamiben, mint hintalónak (vízilónak, trójai falónak stb.) az epsomi derbyn. Én most ünnepélyesen átírom a szólást: „Annyi esélyünk van, mint Overdose-nak az epsomi derbyn". Csak jól bele kell kapaszkodni Dózi sörényébe.

Olvasóink írták

  • 1. abrakapokusz 2009. április 24. 17:19
    „Bravó Őrfi elvtárs!

    Bajnai elvtárs biztosan örül a hasonlatnak.

    Jutalmul énekelje el az Internacionálét!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Próba szerencse

"Ahogy elénk úsznak ezek az arcok, úgy áll össze a kép: a váltásról való álmodozásból valóságos… Tovább olvasom