Sorozatkritika - Ted Lasso

Az Apple streamingszolgáltatójáról szokás azt mondani, hogy az ott tevékenykedők a sokkal inkább a minőségben hisznek, nem a mennyiségben. Tény és való, az Apple nem halmoz el bennünket minden egyes nap újabb és újabb filmekkel és/vagy sorozatokkal, ugyanakkor amivel a szolgáltató kínálatában találkozhatunk, az rendszerint értékkel bíró tartalom. Erről legutóbb magam a Severance (Különválás) című sorozat kapcsán győződhettem meg, és most a Ted Lasso személyében itt egy újabb ékes bizonyíték a minőségre. Az egyelőre két évadnál járó sorozat mind a 2021-es, mind a tavalyi Emmy-díjátadón tarolt, előbb hét, utóbb pedig 4 díjat bezsebelve. Mind a két évben övé lett a legjobb vígjátéksorozatnak járó szobor, mint ahogyan a címszereplőt alakító Jason Sudeikisnek is sikerült díjra váltania két évvel ezelőtti és tavalyi jelölését. Mi a Ted Lasso titka? Miért szeretjük ennyire? Ennek járok most utána.

A sorozat egy amerikaifoci-edző karrierjébe enged bepillantást, akit egy angol labdarúgó-csapat, a londoni illetőségű AFC Richmond szerződtet. Ted Lassónak eleinte fogalma sincs arról, hogy a férjétől frissen elvált klubtulajdonosnak valójában az a célja ezzel a meglepő edzőváltással, hogy kicsinálja volt férje hőn szeretett csapatát. Rebecca Welton kicsinyes bosszúja persze rosszul sül el, mert Ted Lasso bebizonyítja, hogy a pedagógiai érzék, a humánum olykor sokkal többet érhet, mint önmagában a szakértelem. Ted életigenlő, mindig pozitív mentalitása szép lassan magával ragadja a csapat tagjait, a szakmai stábot és természetesen Rebeccát is. Bűvköréből gyakorlatilag senki sem vonhatja ki magát – a sorozat nézői meg aztán különösen nem. 

Ha lehet így fogalmazni, a Ted Lasso egy erősen személyiségorientált sorozat, ami így ebben a formában azt akarja jelenteni, hogy a címszereplő személye rendkívüli módon meghatározza az alkotás milyenségét. Titkon talán mindenki Ted Lasso szeretne lenni kicsit, mert akkor egy boldogabb hely lenne a világ. Nem ismerve a rosszindulatot, mindenki arcára mosolyt csalni – ez a Lasso-módszer. Így történhet meg az, hogy akik a szaktudás hiánya miatt nem tisztelik őt, azok elkezdik csodálni mint embert. 

Ha eddig talán félreérthetően fogalmaztam, most leszögezem: Ted Lasso (mind a karakter, mind maga a sorozat) nem azzal tudja jobb kedvre deríteni az embereket (mind a többi karaktert, mind a nézőket), hogy önjelölt humorzsákként megállás nélkül szórja a poénokat, hanem a lényéből áradó jóindulattal, a már-már gyermeki naivitásával, szakadatlan hinni akarásával. Ha szereted a feelgood filmeket/sorozatokat, akkor a Ted Lassót egyenesen imádni fogod!

Az epizódok egyenként kábé félórásak, vagyis gyorsan végzünk egy-egy résszel, de aztán persze nehéz megállni, hogy ne nézzünk még egyet, majd még egyet és így tovább. Nem mintha őrült nagy cliffhangerekkel érne véget egy-egy epizód, hanem mert mind több és több időt szeretnénk tölteni a sorozat világában. Itt kell megjegyeznem, hogy a Ted Lasso azoknak is tetszeni fog, akik egyáltalán nem rajonganak a labdarúgásért, mert bár szó van a fociról, sőt még a mérkőzésekbe is bepillantást nyerhetünk, elsősorban nem a sporton van a hangsúly, hanem a karakterek jellemváltozásain és a közöttük feszülő konfliktusokon. 

Idővel például azt is megtudjuk, Ted miért olyan, amilyen, mert bizony nagyon is elképzelhető, hogy pozitív életszemlélete tudatos választás eredménye, egy afféle „legjobb védekezés a támadás” módszer megvalósulása. Ahogy egyre jobban megismerjük Lassót, az ő múltját és jelen életének körülményeit, úgy pendít meg a sorozat olykor mélyebb, komorabb hangokat is. Ez egyébként ugyanígy érvényes a többi karakterre is, ami pedig azt jelenti, hogy azok a jelenetek, epizódok sem unalmasak, amelyekben Lasso nem vagy csak alig szerepel. 

Egyetlen kivétel akad csak, egy epizód a második évad vége felé, ami Lasso helyett egy másik karaktert helyez előtérbe. Itt érződik igazán, hogy hiába jó a többi karakter is, ha Ted Lasso huzamosabb ideig hiányzik a képernyőről, az már nem az igazi. Úgy is mondhatjuk, hogy no Lasso, no party. Erre jönnek rá az AFC Richmond játékosai, és erre jön rá maga a néző is, rögtön az első epizód megtekintését követően.