Délmagyar logó

2019. 06. 19. szerda - Gyárfás 19°C | 28°C Még több cikk.

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

2019.05.20. 09:35:35

Ki ölte meg a csapodár szemészt?

Giverny, a normandiai falu világhírű és a turisták által sűrűn látogatott település. Köszönheti ezt annak, hogy itt élt és alkotott Claude Monet – itt vitte vászonra vízililiomos képeit. Itt játszódik a történet, melynek központjában egy gyilkosság áll. Egy szemész holttestére bukkannak az egyébként békés és idilli helyen, azt pedig, hogy ki ölte meg, az újonnan kinevezett felügyelő, Laurenç Sérénac és helyettese, Bénavides próbálja kideríteni. Segítségükre csupán egy képeslapra írt üzenet van, melyet az áldozat zsebében találtak és a tény, hogy a férfinek legalább 5 nővel volt viszonya.
A történet nem túlságosan pörgő menetében megismerkedhetünk egy 80 éves öregasszonnyal, a történet narrátorával, aki egy elhagyatott malomban él és mindent lát, mindent tud, ami a faluban történik. Ebből következően egyértelmű, hogy azt is tudja, ki a gyilkos – de hogy ő maga, vagy valaki más, azt még csak sejteni sem lehet. Rajta kívül egy tehetséges festőpalántát, Fanette-t és egy csinos tanárnőt is bemutat a szerző – ők hárman a főszereplői a regénynek.
Engem elsősorban az zavart a könyvben, hogy az egyébként is lassú történetmesélés során sokszor úgy tűnt, összefüggéstelenül  történnek a szereplőkkel az események. Fanette éli a felső tagozatos diáklányok egyszerű életét, melyben a festészet a legfontosabb tényező, és amelyben egy idős amerikai férfi segíti. A tanárnő pedig unatkozik házasságában és vágyik egy kis romantikára. Több száz oldalnak kell eltelnie ahhoz, hogy mindkettőjükkel történjen valami, amitől az ember azt érzi, krimit olvas, mert a fő szál nem szól másról, mint hogy a nyomozók csak tapogatóznak ötlettelenül. Őszintén megvallva csak azért nem tettem le félúton, mert több kritika is áradozott róla és kíváncsi voltam, vajon mi foghatott meg ennyi embert egy könyvben, melynek egyetlen igazi értékét abban látom, hogy Monet életéről és munkásságáról sok részletet és érdekességet megtudhattam.
Azt kell mondjam, végül nem bántam meg, hogy végigolvastam – méghozzá azért, mert olyan csavart kaptam befejezésként, amit ritkán tapasztal manapság az ember, amikor a tucatkrimik elárasztják a boltok polcait. Persze pont ez az, ami miatt nem lehet róla használható kritikát írni – bármi, amit az ember kiemelne ezzel kapcsolatban, megölné a meglepetés varázsát. Legyen elég annyi, hogy aki szeretni a művészettörténetet és szereti a váratlan fordulatokat, annak érdemes kézbe vennie a Fekete vízililiomokat – csak azt az elvárását kell hátra hagynia, hogy egy izgalmas krimi az első oldaltól az utolsóig mozgalmas és pörgő kell legyen.

Kommentek

Töltés, kérem várjon!