Délmagyar logó

2019. 06. 27. csütörtök - László 20°C | 33°C Még több cikk.

A lakásukat is eladták, hogy ki tudják fizetni, Forgóék átvállalták a hitelt - tönkrement bele a család

Hét év után átvállalta a nagymamától a devizahitelt a csongrádi Forgó család. Cserébe övék lett volna a nagy ház, a mamáé pedig az ő lakásuk. Miután a hitelt átíratták, az asszony meggondolta magát.
A fiatalok mindent kifizettek a banknak – viszont se házuk, se lakásuk.

– Négyen laktunk egy 45 négyzetméteres panelban. Ahogy a fiaink nőttek, jó lett volna nagyobba költözni, de a feleségemmel eldöntöttük, nem veszünk fel hitelt – kezdi a történetet a csongrádi Forgó Zoltán kamionsofőr. – Aztán mégis eladósodtunk. Anyósom 2003-ban elvált apósomtól. Nem akart elmenni a közös házból, de ehhez ki kellett fizetnie az apósomat. Devizahitelt vett fel, húsz évre 3 millió forintot.

– Mondtuk neki, ne vállaljon ilyet, mert gond lehet belőle, mégis belement, közösen a kisebbik lányával, a sógornőmmel – mondja Zoltán.

– Hét évig fizették, aztán ahogy mozogtak a devizahitelek, küszködtek vele. Felajánlottam, odaköltözünk, és segítünk, de azt mondták, bírják ők. A sógornőm férjhez ment, külföldre, onnan segített a mamának. Egy családi disznóvágáson derült ki, hogy már nem segít. A mama megmondta, már kenyeret is alig bír venni. Ez abban az évben volt, amikor a miniszterelnök megkérte az érintett családokat, fogjanak össze, próbálják kinyögni a hitelt, senki se kerüljön utcára, és a kormány ezt forintos hitellel fogja segíteni. Felajánlottam megint, hogy segítünk: neki adjuk a mi lakásunkat, mi megyünk az ő házába, és átvállaljuk a hátralévő fizetnivalót.

A mama elment segíteni

Utánanéztek a végtörlesztés módjának, intézkedtek a bankban. Megállapodtak, és 2011 novembere után Forgóék fizettek tovább. Felvettek 3 és fél millió forintot, így az addigi 70 ezres részlet lement 43 ezerre. Ehhez azonban a lakásra, amelyet a mamának felajánlottak, szintén jelzálog került. – A mama ideadta a kulcsot, azzal, hogy költözzünk be. Ő elment a sógornőmnek segíteni, mert ott már jött a gyerek. Beköltöztünk, a mama berendezését, amit megbeszéltünk, hogy használni akar, átvittük.

Szerinte ez betörés

Aztán egyszer hidegzuhanyként ért minket, amikor azt állította Skype-on, hogy mi betörtünk hozzá, jogtalanul. Hazajött, és közölte, nem fog belemenni a ház és a lakás cseréjébe. Feljelentett a rendőrségen. Én is a rendőrséghez fordultam. Fél évig nyomoztak, csalás gyanújával, amit az ügyészség elutasított, mondván, ez családi ügy. Polgári pert indítottunk. A csongrádi önkormányzatnál tartott békéltetőn nagyon csúnya dolgok hangzottak el, nem lehetett békében megegyezni velük.

A családi per hat éven át tartott. Mindkét fél hozta a tanúit, banki ügyintézőt, ismerőst. Az anyós több mint 2 millió forint értékű kárt szeretett volna behajtani rajtuk, azt állítva, hogy a fiatalok, amikor beköltöztek, megrongáltak bútort, hűtőszekrényt, más háztartási gépeket, használati tárgyakat vittek el, és úgy alakították át a kertet, hogy több fát is kivágtak. Az nem számított, hogy a csemeték nagy részét Forgó Zoltán adta ajándékba az anyósáéknak, és hogy a kivágott fenyők közül is jó néhány Forgóék gyökeres karácsonyfája volt a panellakásban. A bíróság nem volt könnyű helyzetben. Végül a jogerős ítélet úgy szólt, hogy az a több mint hárommillió forint, amit Forgóék kifizettek az anyós helyett, jár nekik, ők meg 1,2 millióval tartoznak a mamának. Ennyi kárt ismert el a szakértői vélemény alapján a bíróság.

Átíratta a másik lányára

– Nem tudtunk, de nem is akartunk ott maradni tovább. A kisebbik fiam lelki egészsége bánta ezt a viszályt, a feleségemről pedig kiderült, szklerózis multiplexes. Leszázalékolták, gyógyszerekkel tudja stabilizálni az állapotát – magyarázza Zoltán. – Azért az eljárás ideje alatt is fizettük a törlesztést. A panellakásunk jelzáloggal terhelve nem nagyon kellett senkinek. Végül egy jó szívű tanárember, aki ismerte a történetünket, kifizette a vételárat – én ki tudtam fizetni belőle a hitel hátralévő részét, mintegy 2 millió forintot, és így lekerült a jelzálog. Tehermentesen adtam át. Nincs hitelünk – de lakásunk sincs, és annyi pénzünk se, hogy vehessünk magunknak. Az anyósomnak viszont megmaradt a háza. Igaz, még a per idején, 2015-ben átíratta a sógornőm nevére, életjáradékért cserébe. Továbbá már a megállapodásuk előtt egy évvel mindenét a sógornőmre hagyta, végrendeletben. Mi ide, anyám házába költöztünk, ahol még szűkebben vagyunk, mint voltunk a panelben. Most itt tartunk. A nyáron négyszer jártunk a mamánál, kértük, ha már kifizettük helyette a maradék hitelt is, most már ő is lépjen. Végighallgatott minket, és azt mondta, az ügyvédje intézkedik. Nem történt semmi. Megint ügyvédet fogadtunk – már a harmadikat –, és elindult a végrehajtás.

Az anyós ügyvédje, amikor felhívtuk, ugyanilyen szenvedéllyel magyarázta, miért áll az igazság mégis az anyós mellett. Miután azonban beszélt ügyfelével, úgy döntöttek, nem nyilatkoznak. Így az érveiket nem ismertethetjük.
 
Ima a végtörlesztésért
Zoltán anyósa tagja egy egyházi imaközösségnek. Ez a rend imádkozott azért is, hogy sikerüljön elintézni a végtörlesztést. Aztán a tagok mentek a bíróságra is, tanúnak. Egyiküket utóbb kizárta a közösség, mert bár a mama hívta tanúskodni, a fiatalok mellett szólt: ott látott a garázsban olyan holmit, amelynek az eltulajdonításával vejééket vádolta a mama. Forgó Zoltán a jogerős ítélet birtokában írt a rend főnökének, a püspökségnek, hátha „hatni tudnak" az anyósra. Egy lelkész fogadta Zoltánt. Azt tanácsolta a családnak, hogy mint a zsidók az Egyiptomból való menekülés idején, ne nézzenek hátra.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tök jó a parton: ekkorát látott már? Mármint tököt...

Tök jó a parton: ekkorát látott már? Mármint tököt...
Ha csak így vadon, elfeledve ekkorára nő, mi lenne, ha még gondoskodnának is róla? Tovább olvasom