Délmagyar logó

2019. 06. 16. vasárnap - Jusztin 20°C | 33°C Még több cikk.

˝A legenda˝

Abban az időben, amikor ő versenyzett, még nem létezett a virtuális világ, így székekből vagy éppen dobozokból építettünk Forma-1-es autót.
Még a Makón élő 94 éves nagymamám is tudja, hogy ki volt Niki Lauda. Most ő is szomorú, mert egy legenda távozott. A sportág legnagyobb klasszisa volt. 

Abban az időben, amikor ő versenyzett, még nem létezett a virtuális világ, így székekből vagy éppen dobozokból építettünk Forma–1-es autót. Befestettük pirosra – pedig fekete-fehér volt ekkor legtöbbünk tévéje –, ráírtuk a 11-es számot, és mondtuk, hogy „Én vagyok Niki Lauda!". Váltottunk, nyomtuk a képzeletbeli gázpedált, tekertük a lábosfedőt, mert ez volt a kormányunk, vettük a kanyart, kigyorsítottunk az egyenesben, miközben a többiek – öcsém és a makói barátok – csak a vert mezőnyben követték az én, azaz „laudás autóm".

„Ebéd!" – szólt mamám. „Még van 5 kör, vezet Lauda!" – jött a válasz. Mama tudta, hogy hamarosan vége a versenynek, és mivel ő is kedvelte az osztrák pilótát, így hagyta, hogy véget érjen a verseny, és Niki Lauda legyen a makói futam győztese.

Sokszor játszottunk formaegyeset. Külön csata zajlott azért, hogy ki legyen Niki Lauda. Nem lehetett mindig ugyanaz, mert mindannyian szerettük, rajongtunk érte. 

Fájdalmas volt olvasni a hírt, hogy távozott a sportág legendája, a háromszoros világbajnok, akit mindenki ismert, sokan szerették. Most rengetegen szomorúak, mert egy legendát veszítettünk el. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megvan első felnőtt bajnoki címe Laczó Dánielnek

Megvan első felnőtt bajnoki címe Laczó Dánielnek
Szegedi színekben a második versenyén megszerezte pályafutása első felnőtt bajnoki címét Laczó… Tovább olvasom