Délmagyar logó

2019. 02. 18. hétfő - Bernadett -1°C | 12°C Még több cikk.

Shakespeare az őrület határán

Szeged - Önmagával szemben is ironikus, a sztorihoz azonban hű Bodolay Géza Shakespeare-vígjátéka, a kisszínházban bemutatott A tévedések komédiája. Egyesekből egy van, másokból kettő, és van, akiből másfél a színpadon.
Megduplázni a szereplőket régi trükk, Plautustól a Nincs kettő négy nélkül című Bud Spencer–Terence Hill filmig sok ilyet láttunk. A helyzetkomikumra épülő vígjátékok ráadásul engem inkább bosszantanak, mint szórakoztatnak. Bodolay Géza Shakespeare-rendezése azonban más: szürreális és ironikus, picit provokatív, kimondottan vicces.

A tévedések komédiája címen a kisszínházban futó előadás Emil Rulez Hello touristjával kezdődik, a tenger egy medence és egy kék lavór, rózsaszín neoncsövek előtt Nádasdi Szilárd fújja a tubát. Shakespeare-portréból több is van a színpadon, végül egy marad, ezt néha megkoszorúzzák, máskor megcsókolják – köszönet a szövegért, William.

Bodolay ragaszkodik a történethez, amit kissé összeránt, de a sztori tényleg ennyi, belefér alig másfél órába. Shakespeare ugyan öt felvonásra osztotta, ezúttal egyben megy le – a felvonások kezdetét Galkó Bence mondja be, tütüben. Az irónia tehát nem a szövegben, hanem az előadásmódban van jelen, sőt teng túl, burjánzik. Drómió (Gömöri Krisztián) a csupasz fenekét mutatja a nézőknek, Égeon (Janik László) kulcsa pont illik apácafőnöknőként karriert csinált egykori felesége (Melkvi Bea) erényövébe.

Gömöri Krisztián, Borsos Beáta, Erdélyi Tímea és Borovics Tamás – mindenki megtalálta a párját. Fotó: Schmidt Andrea
Gömöri Krisztián, Borsos Beáta, Erdélyi Tímea és Borovics Tamás – mindenki megtalálta a párját.
Fotó: Schmidt Andrea

A darabban egyesekből kettő van, másokból egy, és van, akiből másfél. Utóbbi a dupla rendőr egy fejjel és három lábbal (Szívós László). Az idő közben megy – szó szerint –, az efezusi rádió meg bemondja, hogy kihűlt az ebéd. A nőket díszletnek is használja és tűsarkúban ugráltatja a színpadon Bodolay, Erdélyi Tímea (Adriána) kimondottan dögös a vörös miniruhában.

Az őrületnek korlátot a már említett feszesség és a hármas egység szab – Moliere is boldog lenne, ha látná, hogy egy eset egy helyen, egy nap alatt történik.

Az előadásban sok az elidegenítő elem, például eltévedt balett-táncos keveredik a színpadra rendszeresen, máskor Baltazár (Szűcs Lajos) szól ki a darabból. Hogy a Shakespeare-portréhoz vezető útra miért nem szabad rálépni, azt viszont nem értem.

A dupla Drómiót és a két Antifóluszt (Borovics Tamás) apró jelzések segítségével lehet megkülönböztetni, vagy éppen az alapján, hogy melyik mit nem ért. Gömöri Krisztián két alakítása egyébként jobban elválik egymástól, efezusi változata vagányabb, a szirakúzai szolga időnként teljesen hülye. De mindketten sokat nézegetnek a gatyájukba. A legnagyobb tapsot egyébként ő kapta.

De ha tetszett, semmi baj – nyugtatja meg Móka Miki stílusában a nézőket az előadás végén Galkó Bence. Még szerencse. Mert tetszett.

Mélyebb. Az elemzések szerint A tévedések... az ember egyediségéről, lemásolhatatlanságáról is szól, arról, hogy valóban különlegesek vagyunk-e, vagy ez csupán illúzió. A Bodolay-változat annyira eltávolít, hogy ha támad is a nézőnek „de ki vagyok én?" gondolata, az csak órákkal vagy napokkal az előadás után jön elő.

Olvasóink írták

  • 5. szivacs 2009. március 20. 15:28
    „Bocsánat, de értetlen vagyok - olvasva az eddigi néhány hozzászólást. Senki sem mondja meg, mi a baja. Vagy minek örül. Ezeket a momentumokat már G. Zs. is gondosan eltitkolja a "többségi" olvasó elől, pedig ők éppen emiatt (is) lapoznák végig az újságot, ráadásul a T. Újságíró Hölgy valami hasonlóért kapná éppenséggel a fizetését is. Akkor miért ilyen szemérmes? Ha nincs közölnivalója azon kívül, hogy ismerteti a darabot, kár leülni a gép elé... a színházi prospektusok ezért vannak. Még szerencse, hogy a DM-nek nincs kifejezetten kritikai rovata. Mert akkor azt bizony át kéne nevezni "Fülszöveg" rovattá.

    Tehát elég furcsa, hogy elhangzott négy hozzászólás, amelyekből egyik sem mondja meg, volt-e bármilyen gondja az előadással. (Én elmondom zárójelben az enyémet: szimpatikus alakítások, jó díszlet, a saját gondolatmenete szerint következetes rendezés - és mégsem tetszett. Na ez hogyan lehet vajon? Mert magam sem tudom.)”
  • 4. SzitaKötő 2009. március 18. 20:09
    „OK, vettem :) Na igen, az erdei iskolában megtanulunk írni és beszélni. Hogy az újságírók hova járnak iskolába, azt nem tom.

    Sz.K.”
  • 3. kreatív 2009. március 18. 20:05
    „Kedves Nagyszárnyú Rovar !

    Talán meglep válaszom: mindenben igazad van!!! Fáradtan és az esti órákban írtam értekézesemet, azok után, hogy a jóval hosszabb változat az elküldés előtt semmivé vált. Szerencsétlem megfogalmazás volt a "többségi néző"!
    Remélem abban is egyetértünk, hogy a publikum véleményalkotásától teljesen elrugaszkodott kritika, -ha nem ízlésformáló, progresszív, értékterem jellegű-kifogásolható!
    Ui.: szép stílusban írsz, gratulálok!”
  • 2. SzitaKötő 2009. március 17. 06:57
    „Kedves kreatív,

    távol álljon tőlem, hogy Gonda Zsuzsanna kritikának nem nevezhető, tökéletesen laikus írását védelmembe vegyem (nem gondoltam volna, hogy vissza fogom sírni Hollósi Zsolt írásait, de tessék, megtörtént), de azért engedje meg, hogy valamit megjegyezzek: amit Ön számonkér a szerzőn, az valami egészen elképesztő. Ugye nem gondolja komolyan, hogy a kritikus (vagy akit ebbe a hálátlan szerepkörbe helyez a lapja) hallgatózik a ruhatárnál, és utána annak függvényében mond véleményt? Mi az, hogy a többségi néző? Valaki látta ezt a furcsa, nemlétező állatot valaha? Attól, hogy Önnek és még sokaknak nem tetszett, miért is kellene ezt leírni a helyi lapban? Szabad a pálya, csináljon magának lapot (meg a többségi nézőnek, ja, és nyilván oda többségi újságírók fognak írni a többségi olvasó számára). Ja, és mielőtt félreérti: az előadás tényleg rémgyenge, de az amit Ön ír, egészen másról szól.”
  • 1. kreatív 2009. március 16. 22:45
    „Kedves Zsuzsanna!

    A színikritika szubjektív, ez így természetes. A tetszésnyilvánítás is az. Az elmúlt évtizedek elferdült értékítélet-rendszerében, sajnos a rossz tradíciókat követvén, napjainkban is gyakran találkozunk a pénteki bemutatóhoz hasonlatos helyzettel. A közönség tapsára gondolok. Illetve a nézőtér tapsára, hisz a bemutatón nagyon sok színházi személyiség jelent meg, kellő elfogultságot mutatva a szenvedő kollegák iránt. Vajon mit gondoltak a bérletes nézők, akik az évad elején a darabok csokrából talán azért is választották a Bajor Gizi változatot, mert Shakespeare szöveget, darabot szerettek volna látni? Mit kaptak? ,,Vihar" helyett ,,őskáoszt"!
    A mélyebb elemzés helyett hagy említsek csupán annyit; a helyi médiában kritikát írni, a többségi néző állásfoglalásának , véleményének ismerete nélkül, felelőtlenség! Talán elég lett volna a ruhatár előtt kifürkészni a csendesen, diszkréten suttogott megjegyzéseket. Lesújtó, szégyenteljes, a szegedi színház prózai színvonalát meg sem közelítő, műfajilag behatárolhatatlan, elkapkodott, követhetetlen, a klasszikus szerzőt sértő produkció volt, fényév távolságra mindattól amiért színházba megy a néző. Fenti gondolataimat megerősíti jónéhány, évtizedek óta színházba járó sorstársam, akik szintén megrökönyödésüknek adtak hangot az előadás láttán. Kedves Zsuzsa! Későbbi teátrumi bírálataikor kérem vegye figyelembe mostani hozzászólásomat!
    Ui: tisztelet a színészeknek, a rendezőről, Bodolay Gézáról, a koncepcióról pedig mindenki azt gondol, amit akar!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A sztrádahídnál a víz az úr

Szeged - Erre a hétvégére ígérte az M43-as sztrádahíd kivitelezője, a Tisza M43 konzorcium, hogy… Tovább olvasom